Árpád által nyert új haza földrajzi jelképei a Duna, Tisza, Dráva és Száva folyók, már Géza fejedelem uralkodása alatt meg lettek jelenítve az eredeti formájú honfoglalás lobogóján, annak vörös alapján ezüstszínű stráfokkal, de hivatalos állami rangra csak Szent István királyunk államalapításakor emelkedett, melyet évszázadokon át az Anjou korig a magyar állam lobogójaként tiszteltek elődeink, barátaink és ellenségeink egyaránt.
Az 1000-ik esztendőben volt az első királykoronázás. Istvánnak feltették fejére a pápa koronáját. Mint Magyarország felkent apostoli királya tekintélyben gyarapodva, nagy buzgalommal látott az állam szervezéséhez, új törvények alkotásához. A külső s belső ellenségek letörésére királyi hadsereget állított, mely mellett volt még az alattvalói (követői) által vezetett nemzeti (banderiális) hadsereg. Ezen erők eredményesen vették fel a harcot és képesek voltak megvédeni az országot, még a német-római császár seregeivel szemben is. Ekkor történt, hogy Pozsony várát ostromló német seregek hajóit az úszásban jártas Zotmund (Kund) éjszaka megfúrta, melyek így "…hírtelen megteltek vízzel és a németek ereje odaveszett".
István utódai sikeresen folytatták a hon védelmét, egyre inkább kontinentális hatalommá tették az országot, mely felkérésre Szt. László király uralkodása alatt külső segítséget is képes volt nyújtani Horvátországban Zwonimir fejedelem özvegyének és letörve a lázadókat egy sereg élén a Kupa folyóig hatolt, 1091-ben közös megegyezésre az egész tartományt bevonta a magyar alkotmány keretébe, s Gréchegyen (Zágrábban) a keresztény hit védőbástyájául püspökséget állított.
Tengerészetünk szempontjából a legkorszakalkotóbb lépést Könyves Kálmán királyunk tette. Könyvesnek a nép nevezte. Bölcs volt, okos, nagy felvilágosultságról tett tanúságot. Államférfiúként belátta elődeinek azon tévedését, hogy nem gondoskodtak az ország számára tengerpartról. Legfőbb vágya vala az országnak tengerpartot biztosítani. Velence ellenében, seregeivel Horvátországból Dalmáciára csapott és elfoglalta az egész országot. 1102-ben e tartományban Tengerfehérvárott (ma Biograd na moru) Horvát és Dalmát királynak koronázták. Kálmán minden áron tengeri hatalmassággá akarta tenni az országot, melyben hírtelen halála megakadályozta az 1114-ik év elején. Uralkodása óta ékeskedik állami középcímerünkön, így mai Parlamentünk főbejárata felett is Dalmácia címere. Ő általa alakulhatott ki a modernkori magyar tengerhajózás.
Dalmácia címere
Lobogón (festményen, nyomtatáson) kék alapon három arany oroszlánfej, fejükön koronával
TENGERFEHÉRVÁR MA
Fő művét a későbbi Árpádházi királyok Velence ellenállása miatt nem tudták kiteljesíteni viszont állandó maradt jelenlétünk az adriai tengeren. A "zászlós urak" között szerepelt a horvát bánon kívül a magyar tengerpart bánja is, aki tengerparti várakkal, kikötőkkel és hajóforgalommal rendelkeztek, pl. a Kőszegi családok. Ekkor még a hadi-és a kereskedelmi tengerészet nem vált szét. Az áruszállító hajók is felfegyverzettek voltak, személyzetük fegyverforgatókból állt.
