HADITENGERÉSZETÜNK KIALAKULÁSA


Az Anjou kor időszaka







Az Árpádház kihalása után visszaszállt a nemzetre a királyválasztás joga. Az Árpádházból nem élt egyetlen férfiivadék sem, így nem volt senki, ki törvényeses trónörökösként fejére tehette volna Szent István koronáját. Az országban nagy kérdéssé vált a királyválasztás problémája, hogy kit tegyenek meg királlyá? Elődeink még 1265-ben az Árpád és az Anjou ház között kettős házassági és segélynyújtási szerződést kötöttek. Róbert Károly - látva, hogy nem lévén Árpád-házi trónörökös - még III. Endre életében bejött az országba és megkoronáztatta magát. Endre halála után (1301) bekövetkezett zavarban több idegen uralkodó igényt tartott a trónra, hazai kiskirályok élősködtek országrészek felett, akik olykor még háborúkat is kezdeményeztek. Az illegitim királyoknak pedig nem volt se pénze, se katonája.

Ily körülmények közt állott az ügyek élére Róbert Károly és csodás kitartásával legyőzött minden akadályt, csakhamar az egész ország felett uralkodott. Rövid időn belül egyike lett a leghatalmasabb európai uralkodóknak. Visegrádot tette meg az ország fővárosává ahol fényes palotájába nagy tanácskozásra hívta meg a cseh és lengyel királyt, a morva herceget, meg a német rendek követeit. Barátságát a külországok fejedelmei is vetekedve keresték. Fejlődésnek, gyarapodásnak indult az ország, a király hatalma és tekintélye oly nagy volt, hogy birodalmának sikerült megszereznie Nápolyt, azután a lengyel koronát is biztosította családja számára.

Halálával (1342) lépett örökébe fia Lajos, akit Nagy Lajosnak nevezett el az utókor, mert rettegetté tudta tenni fegyverét, országokat, tartományokat kapcsolt birodalmához, hatalmi tényezővé építette ki a hadiflottát. Európának harmad részét uralta. Királyunk a világ első uralkodói között foglalt helyet. Sem azelőtt, sem azután nem volt oly hatalmas, oly nagy Magyarország; három tenger mosta partjait, a Tirrén- az Adriai- és a Fekete-tenger.


Nagy Lajos birodalma


Kemény harcok árán ismét visszavette Velencétől egész Dalmáciát, melyet immár az 1358. február. 18-án kelt. - jelenleg is dokumentált - Zárai Szerződésben foglalt. Mely szerint Velence örökre lemond Magyarország javára az Adria keleti partjáról, szigeteivel együtt a "Quarnerótól Durrazzóig".





Raguza ma


A magukra maradt városállamok önként kérték a magyar korona védelmét és Magyarországhoz való csatlakozásukat. 1359-ben Raguza (ma Dubrovnik), ill. 1370-ben Cattaro (ma Kotor).



Negyvenéves uralkodása után utódai tevékenysége alatt semmi fontos, semmi ország-boldogító tény nem fordult elő, tengeri erőink stagnáltak, mindenben érezhető volt, hogy gyenge, alkalmatlan örökösök ülnek a trónon.